5. rész

Fagyizást félretéve mentünk el egy starbuck'sba. Őszintén szólva semmi kedvem csinálni valamit, de otthon ülni sem akarok. Shannont most hanyagolom, valami úton módon nem akarok vele lenni. Nem keresem a társaságát.

- Nézd már! Ott van Nath és Ty – mutat ki az üvegen a bolt előtt elhaladó fiúkra. Feléjük emelem tekintetem és bámulni kezdem Őket. Tyler nagyon helyes és kedves fiú. Ezt szeretem benne, talán ez fogott meg benne! 

Egy párszor beszéltem vele mikor náluk voltam, de máskor nem. Az bizony tény, hogy néha egy idióta gyerek. Szét röhögöd rajta magad! De attól aranyos és szeretjük.

Kifizettük az italainkat és elindultunk hozzánk. Hogy mit fogunk csinálni az rejtély, de ha rajtunk múlik kitalálunk valamit.

- Tyler szemszöge -

Nathel elmentem a plázába anya szülinapjára dekorációt venni. Persze drága húgom nem tudott volna elmenni, nem is ő lenne. Ahogy elvégeztük mindenki ment a dolgára. Én azt a 'dolgot' a húgommal töltöttem. Olyan régen voltam vele egyedül, úgy 3-4 napja. Viszont a fiúkat sem fogom elhiányolni, de nekem mindig ő az első. Ő a én egyetlen - na jó nem - húgom akit imádok. 

- Nos gyermekeim, van egy számomra jó, nektek meg nem tudom milyen hírem. Jade ma estefelé ér haza apával – mosolyogva csapja össze a tenyerét anya. Ne, csak Jadet ne! Jó húgom ő is, de nem vagyok kíváncsi a dumájára. 'Én leszek valaki az életbe, nem úgy, mint ti' , ' Én sokkal jobb vagyok nálatok' , 'Sokkal szebb vagyok, mint Shannon' és még sorolhatnám mikkel szokott minket megbántani. Igaz mostanra már megszoktuk, de ha Sanról olyat mond, mindig megríkatja szegényt. Pont az ilyenektől védem! Nem szeretném, hogy holmi kicsi lányok miatt szenvedjen! Ő úgy szép ahogy van, nem pedig 90 kg sminkel.
- Nagyon jó. Szóval 1 hétig a szobámban leszek. Ty majd hozz nekem enni. – fájdalmas arccal megy fel a szobájába.
- Istenem, megőrülök tőlük! – csóválja fejét anya.
- Tudod, megértem miért cselekszik így! Én is ezt tenném! – állok ki húgom mellett. 100%-ban igaza van!
- Ennyire rossz lenne Jade? – kérdez rá halkan, miközben megfordul. Ha te azt tudnád!
- Igen, ennyire. Már ott elbasztátok, hogy engedtétek a londoni iskolába! Könyörgöm anya 13 éves volt! Most 15 és már bocsánat, de olyan, mint egy sarki kurva! Bánt mindenkit! Bántja Shannont! – fakadok ki.  És kimondtam! Kijelentem, hogy a 'testvérem' egy kurva. - De ha nem bánod, felmegyek az egyetlen húgomhoz. – hangsúlyozom ki az 'egyetlen' szót. Jelen pillanatban nagyon nem érdekel mit hisz rólam. Gondoljon amit akar, ez az igazság.
Két fokkal szelem a lépcsőt, majd egyenesen San szobája elé megyek. Halkan kinyitom az ajtót, ahol az ágyon sírdogáló húgomhoz sétálok. Szörnyű így látni! A szívem szakad meg, ha ránézek. Óvatosan felemelem a takaróját és bebújok mellé. Derekára fonva kezemet közelebb húzom magamhoz, majd egy puszit adok az arcára.
- Ne sírj! Nem érdemes miatta! Ő csak egy kislány, aki féltékeny rád, ezért is piszkál! Tudom, hogy csesztetni fog, de itt vagyok én! Megvédelek tőle! Egy rossz szó rád, kirakom a házból! Jó? – kérdezem meg, mire egy aprót bólint. Szembe fordul velem, de az arcát nem mutatja, inkább a takaróba fúrja.
- Na, kapsz 5 percet, hogy készen legyél! Lent találkozunk. – állok fel mellőle, majd kisétálok a szobából. Remélem ez jobb kedvre deríti majd.


- Shannon szemszöge -

Nyöszörögve keltem fel a ágyból, és mentem a fürdőbe. Hajam egy csattal elcsatolva, hajoltam a mosdókagyló fölé. Megengedte a hideg vizet, tenyerem alá emeltem, majd a benne lévő vízzel az arcomat megmostam. Jól esett a hideg víz, csak úgy, mint Tyler szavai. Az egészet hallottam, amit anyának mondott. Teljes mértékben igaza van! Inkább hanyagolom a Jade témát. Gyorsan összefogtam a hajam, majd lesiettem a lépcső végén álló bátyámhoz. Anyának beszólt a konyhába, hogy elmegyünk és kiléptünk a házból. Elindultunk valamerre, s közben arról beszéltünk, mit csináljunk holnap. Ty eltervezte, hogy átjönnek a fiúk jobban összebarátkozni velem, mivel Tom teljesen be van zsongva, hogy a barátja legyek. Utána elmegyünk valahova már a lányok társaságában, és ha minden jól megy Tommy húga is leszek. Juhú, két bátyám lesz. Már csak az a kérdés, én akarok-e barátkozni? Mi van ha pont leszarom mit akarnak? Vagy ha, nem keresem a barátságuk? Na? Na? Jó, ez hülyeség! Még jó, hogy összebarátkozunk!
Közben már a lábam lejártam, hova visz ez? Adta Isten, meghallottam azt a csodálatos dolgot, hogy megjöttünk.  Felnéztem a házra, amin a kedvenc cukrászdám neve virított. Jaj, Istenem mennyit jártunk ide régebben, mindig azért könyörögtem! Az én bátyám tudja hogy kell egy lányt felvidítani. Le nem tudom vakarni a mosolyt az arcomról. Ty kinyitotta nekem az ajtót, így bementem. A pulthoz léptünk, ahol rendeltünk magunknak egy-egy szelet süteményt. Én tiramisut, míg Tyler vaníliás sütit. Az egyik asztalhoz leülve, kezdtem el falatozni a mennyei sütit. Hogy én ezt hogy fogom meghálálni bátyámnak!
- Köszönöm, hogy jobb kedvre derítettél – nézek fel rá. Elmosolyodik, majd széttárja kezét jelezve ; öleljem meg. Szorosan fonom át kezeim, teste körül. Annyira szeretem.
- Jajj a kis cukik – hallottunk egy hangot mögülünk. Elengedtem Tyt és megfordultam.
- Most elrontottad te barom – vágta hátba Tom Nathant aki a földön landolt. Odamentem hozzá, majd  leguggoltam mellé.
- Jól vagy? – kérdezem. Hátára fordul és rám emeli tekintetét.
- Igen, csak mindjárt elüt egy bicikli – áll fel, majd engem is arrébb húz. Pont akkor suhant el egy bicikli, majd 3 autó. Én tényleg az hittem viccelődik.
-  Köszi – mosolygok felé. Oldalra biccenti a fejét és elmosolyodik. Cuki.
Feltápászkodtam a már hideg és kényelmetlen talajról, majd Nathnek is segítettem. Egy kicsit már hideg volt és kezdett sötétedni is, de még kibírtam, nem fáztam annyira. Elindultunk a park felé, ami pár lépésnyire volt innen. Fiúk leültek a padra, míg én rohanni kezdtem a játszótéri hintához. Ráültem, s nagy lendülettel ellöktem magam a talajtól. Lábam előre-hátra lóbáltam, ezzel egyre magasabbra repítve magam. Később Tom csatlakozott hozzám. Bátyámék kalózosat játszottak a csúszda várába, ahova mi is beszálltunk. Játék közben megkaptam Nath pulcsiját, mivel már fáztam. Igaz, hogy a combom közepéig ér, az viszont nem bajon. Utána kitalálták, hogy én vagyok a hercegnő, aki férfinak képzeli magát, ezért úgy öltözik, de attól függetlenül szép és meg kell menteni. Annyi hülyeséget kiabáltak, hogy már fájt a hasam a nevetéstől.  A tűzoltó rúdon megszöktem, amiért Tom le akart fejeztetni, de elfutottam előlük. 

Út közben azon gondolkodtam, milyen fura, hogy mindig ugyanebben a sorrendben megyünk : Nathan, én, Tyler, Tom. Habár jó ez, de érdekes is.

Jade Cambell

Ház előtt elköszöntünk a fiúktól. Én befelé mentem, ameddig ők kint beszélgettek. Az ajtó elé érve meghallottam a hangját. Ökölbe szorult a kezem. Hirtelen jött bátorsággal rontottam be a házba. Lerúgtam a cipőm, majd a nappaliba vettem az irányt. Ott ült, keresztbe tett lábbal, szőke egyenes hajával, mininadrágjában, pánt nélküli topjában és magassarkúban. Rám emelte tekintetét, amitől megijedtem. Nem ismerek rá. Ennyire nem volt ilyen. Rögtön elájulok! 
Gonosz mosolyra húzta száját, s végigmért tetőtől talpig.
- Jesszusom! Ki ez? – jön mellém Ty. Nem lehet akkora hülye, hogy nem ismeri meg! Apa csúnyán nézett rá, én pedig odafutottam hozzá. Annyira hiányzott apa! Jól megszorongatott, csak úgy mint testvérem. Tyler leült a kanapéra én meg a mellette lévő fotelba.  Rám néz, majd megakad valamin a szeme. Végig nézek magamon mikor is leesett mit néz.
- Baszd meg! Nathan pulcsija! – csapok a fejemre, amin elkezdenek nevetni a kisasszonyt kivéve. 
Teljesen kiment a fejemből! Majd holnap odaadom neki.