4. rész

Az ablakon átszűrődő nap sugaraira keltem. Kinyitom a szemem, de nem találok senkit mellettem. Tisztán emlékszem, hogy Tylerel aludtam. Nagy nyújtózás közepette ülök fel és veszem szemügyre a szobát. Sehol senki. Egymás után helyezem lábaim a szilárd talajra, s állok fel. Kilépek a szobából, majd lefelé indulok. Konyhába beérve 3 fiút, plusz egy siető anyát vélek felfedezni.

- Szia kicsim – ad egy gyors puszit anya, majd távozik az ajtón.

- Jó reggelt álomszuszék – mosolyog bátyám. Odamegyek hozzá, megölelem és egy puszit nyomok az arcára. 

- Neked, jobban mondva Nektek is – nevetek fel. Töltök magamnak egy kis kávét, teszek bele kellő mennyiségű cukrot, majd felfelé veszem az irányt. Bögrét az íróasztalomra teszem, és a szekrényem elé állok. Kis gondolkodás után kikapok egy rózsaszín pólót amin fekete tigris díszeleg, egy fekete nadrággal. Tytól kapott masnis nyakláncom felveszem, majd a tükör előtt kifestem alap szinten magam. Hajam kontyba megcsinálom és egy masnit rakok bele. Táskámat vállamra véve megyek le. Felkapom a cipőm, és kilépek az ajtón, mögöttem a fiúkkal. Kicsit fura. Soha nem mentem még velük iskolába. Biztosan mindenki bámulni fog - amit utálok. 

A dolgokba beletörődve mentem Nathan mellet. Néha félve rá pillantottam, de el is kaptam a fejem. Inkább megyek előre nézve. 

Suli elé érve megpillantottam a nyomorék Robertet, ezért szorosabban Nath. Biztos vagy benne, hogy engem várt. Már a mocskos vigyoráról leolvasom. Lehajtom a fejem, de Nath megáll és kezemet megfogva visszaránt magával szembe. Wow, nem gondoltam volna.

- Miért bujkálsz ennyire? Kitől félsz? – kérdez rá. Ajaj, most mondjam meg neki? Tuti, hogy szólni fog Tylernek, és akkor meg fogja verni Robertet, de azt nem akarom! Lehet hogy Ty jön ki rosszabbul, nem az a nyomorék! 

- Hát, jobban mondva undorodok tőle, nem félek – húzom a szám, miközben zöld szemeibe nézek. 

- El is mondod ki az? – mosolyodik el. Az a cuki mosoly! Shannon ne mondj ilyeneket! Semmi esélyed nála! Verd ki a fejedből! Na de jó, már magamban is beszélek! Gratulálok magamnak!

- Öhm – megyek mellé. Az irányába mutatok. 

- Kérlek, ne mond Tynak! – kérlelem, de nem mond semmit. Előre néz, rémisztő tekintettel. Kezd megijeszteni! 

- Nem fogom, de ha pár napon belül nem hagy békén én fogok odamenni és megverni! – indul meg az épület felé. Na, Ő most meg akar védeni, vagy csak azért mondta mer a barátjának a húga vagyok? Ez így nem jó! Le kell kaparnom magamról azt a köcsögöt, vagy gondok lesznek. 

Sietve indulok Nathan után akit utol is érek. 

- Zoe szemszöge - 

- Nézd már! – mutat Jaz a kapu irányába. Na végre! Már nem ártana Sannak megérkeznie! De, mit csinál? 

- Hú, ott lesz valami! – kezd el vigyorogni a szőkeség. Nathan és Shannon? Nem hiszem! Nem azért mondom, mert 'féltékeny' vagyok, hanem mert nem látom sok esélyét annak, hogy összejöjjenek! Mind kettő különböző. Shannon aranyos, néha bunkó, míg a másik az ellenkezője, persze ez az én véleményem! Igaz nem ismerem őket, de amiket hallok, ezek jönnek le!

Ezek mit csinálnak? Barátnőnk valamit mutat a fiúnak, akinek eltűnik a mosoly az arcáról és gyűlölet sugárzik belőle. Csak nem...? Elmondta volna neki? Nem fél, hogy valami lesz?

- Jössz már? – hallottam meg az előbb  emlegetett hangját. Mi, már becsengettek? 

Táskám felvéve rohantam a kétszárnyas ajtó felé. Bementünk a termünkbe, ahol elfoglaltuk tisztességes helyünket. Én Jasmine mellett, San pedig mögöttünk egyedül. De jó neki.

- Mit csináljunk? – kérdez rá a szőkeség. Szobában ülni biztos nem, mert semmi kedvem bent ülni.

- Öhm.. menjünk el sétálni? – kérdezek rá, mire Jaz szája  mosolyra húzódik. Összeszedtük magunkat, és elindultunk az egyik fagyizó felé.