- Jó, jó, csak szólok, hogy átjönnek a fiúk. – kacsintott, majd kiment a világomból. Ki nem szarja le, hogy jönnek a barátai? Eddig sem voltam jóban velük, most sem leszek! Kész, passz.
Nos, fojtassuk a tanulást. Történelem. Kinyitottam, majd olvasni kezdtem, már amit értettem. Aha; jó, ez nem érdekel; oszt mit csináljak vele? Nagy gyorsasággal csuktam be a könyvet és süllyesztettem a táskám mélyébe. Telefonom a kezembe véve, dőltem el a puha, párnákkal telerakott ágyamon.
Átjössz? Itt lesz Sykes meg Benett. Kérdezd már meg Jasminet is. Köszi. S.
Én még jó hogy megyek. Szerintem Jas is. Majd érkezünk. Z.
- Szia anya. Nem baj, ha átjönnek a lányok? – álltam meg mellette, mosolyogva.
- Felőlem, de nem piszkálni egymást a bátyáddal. – nézett fel a hírlapból. Bólintottam egyet, majd a bátyámhoz siettem, aki a nappaliban ült.
- Átjönnek a lányok. Haha – nyújtottam ki a nyelvem. Tudom hogy utálja.
- Micsoda? Nem! Nem! Nem! Nem! ANYAAA! – kiabált be idegesen a konyhába.
- Anya, nem elérhető. Nincs vita. Majd Hétfőn jövök – ment ki a házból. Beült a kocsijába, majd elment. Tényleg, péntek van! Megy a barátnőivel valahova, mint minden héten.
Gonosz mosollyal az arcomon mentem fel a kuckómba. Kitártam az ablakom, majd kiültem a ház tetejére. Lábaim felhúztam, kezemmel átöleltem őket, fejemet pedig rá helyeztem. Imádok ide ki ülni. Ha szomorú vagyok, esetleg megbántottak, jó a kedvem vagy csak úgy. Néztem a ház előtt elsuhanó autókat, sétáló embereket, szálló madarakat. Csak mert jó a kedvem van, kiabálnák egyet, de nem vagyok olyan kultúrátlan . Kulturált ember vagyok, iskolában. Na jó, néha itthon is.
- Szia San – ül mellém Zoe. Másik oldalamon Jas foglal helyet.
- Hali – intek feléjük. Nekikezdünk beszélgetni.
Látom, amint bátyám hülye haverjai közelednek a házhoz. Nathan amolyan rossz fiúsan, zsebre dugott kézzel, napszemüvegben, míg Tom csak szolidan van felöltözve.
- Baszd meg! Tom ritka helyes. – szólal fel a szőke hajú barátnőm. Jasmine-nek régebben is tetszett már Tommy csak hát ki mer hozzájuk szólni? Ők 'nagy menők', mi meg hülye kislányok vagyunk hozzájuk képest. Mindenki pedig milyen nagynak tart ezért, mert Tyler a bátyám. Sokan hiszik azt, hogy jóban vagyok a fiúkkal, pedig aztán, egyáltalán nem.
- Szerintem Tyler helyesebb! – állt ki bátyám 'szépsége' mellett Zoe. Ja még ha mernél is beszélni vele a 'Szia'-n kívül. Talán lehetnénk sógornők.
- Bárki bármit mond, Nathan kikúrt helyes. – szólaltam meg, előre nézve. Nekem, úgy mond egy ideje tetszik Nathan. Párszor beszéltem már vele, rendesnek rendes, de aztán bunkó is.
- Úúúú, hallottátok, hogy Bettyt megverték? Krissy úgy meg tépte és még be is vert neki. Egy lila folt van a szeme körül. – nevetett fel Jas. Hirtelen témaváltás, ez csak rájuk jellemző. Zoe is rákezdett, én már nem.
Betty régen a legjobb barátnőm volt. Igaz utálom, de ezen akkor sem tudok nevetni.
A nevetést, kopogás zavarta meg. Odaszóltam egy 'igen'-t. A illető bedugta a fejét. Azt hittem leesek a tetőről.
- Shannon, légyszi segíts! – nézett segítség kérően Nathan. Bemászok a szobámba, majd elé állok.
- Mondjad – nézek rá unottan, mint akit nem érdekel. Belül igen is érdekelt mit akar.
- Bátyádnak kell valami telefon töltő, de nem tudom hol van. – nevetett fel.
- A csini szobájában nem is fogod megtalálni – nevetek. Az éjjel szekrényemhez megyek, kihúzom a fiókot és kiveszem a saját töltőm – Tessék. De el ne bassza, mert megverem! – adom a kezébe.
- Köszi – mosolyodik el, majd becsukja az ajtót és lemegy.
Lazán az ágyamhoz sétálok, majd eldőlök rajta. Lányaim mellém fekszenek, s beszélni kezdenek, amit én csak hallgatok.
- Shanooon! – hallottam bátyám hangját.
- Tyleeeer! – ordítom vissza. Pár másodperc múlva jön a válasz.
- Haha. Röhög a vakbelem! Told le a nagy segged! – kiabál.
- Mimet? – megyek ki a szobából a lépcső korlátjához. Lenézek, ahol a fiúk elterülve nézik a tévét.
- A cuki fejed – mosolyog, pilláit rebegtetve. Nagy sóhaj kíséretében, megyek le a lépcsőn.
- Hozol nekünk inni? – mosolyog édesen. Tudja, hogy így meg tud törni. Hát ez nem jött össze.
- Hoz a halál – vigyorodok el. Csúnyán néz rám, mire kinyújtom a nyelvem. Hú, eszembe jutott valami. A hűtőből kivéve 3 kólát, ahogy csak tudtam felráztam. Bevittem a nappaliban szétfolyó fiúknak. Tyler nyitotta ki először, akinek az összes az arcába ment. A többiekkel is ez volt.
- Shannon Cambell, most meghalsz! – álltak fel, mire futni kezdtem. Bementem a szobámba, nekidőltem az ajtónak, persze miután bezártam. A kulcs kiesett helyéről, egy kattanás, én meg próbálok menekülni, de valaki elkap. Levisz az emeletről, ki a kertbe ahol semmi szív fájdalom nélkül beledob a medencébe. Felmegyek a víz alól, ahol kiköhögöm a tüdőmbe jutott vizet. Kimászok a medencénkből. Enyhe szívroham jött rám. 3 póló nélküli fiú, köztük a bátyám, akinek azért mégis csak vannak kockái, csak úgy mint a másik kettőnek. Oh, máj gád.
- Ha úgy vesszük, én még mindig jobban jöttem ki. – utaltam rájuk, de nem esett le nekik. Vállat rántva mentem be a házba, egyenesen a világomba. A lányok az egészet láttak, Tyler teraszáról, ezért is olvadoztak róluk, míg én az elkenődött festéket szedtem le magamról. Felkentem egy újat, majd egy hasmutató pólót és rövidnadrágot felvéve, a tükröm elé álltam. Hajam megszárítottam, majd egy kicsit begöndörítettem.
- Hova mész/ megyünk? – hallottam Jas hangját.
- Elfelejtettem mondani, hogy Louise hívott a parkba. – igazítottam meg a hajam.
- Úúú hozza Jamest is? – csillantak fel szemeik.
- Megesik – rántottam vállat. Mintha olyan nagy ember lenne James, a lányok úgy kezdték el sminkelni magukat. Sóhajtva hagytam el a szobát, majd a nappaliban levágódtam Ty és Tom közé. Nem beszéltem velük, csak néztem az idióta műsort, bár a szemem megakadt a fotelban ülő Nathen. Ah istenem, nagyon helyes! Valahogy jóban kéne lennem vele, azaz velük, mivel Tommy fejét egyszerűen nem lehet nem szeretni.
A lépcsőn lerohantak a lányok, teljesen kirittyentve. Úristen, biztos hogy mutatkozok én ezekkel az utcán? Még lerontják a nem létező népszerűségem!
- Veletek is megáldott a Isten! – rázom a fejem. Felállok a bőr kanapéról, így mindenki engem nézett.
- Hova- hova, és én miért nem tudok róla? – vezeti rám tekintetét Tyler.
- Ő parkba, és talán azért mert semmi közöd hozzá? – mentem az előszobába felvenni a Vans cipőm. Drágaságom.
- Most miért vagy ilyen? – csap egyet a lábára, majd szemeit az enyémekbe fúrja.
- Miért? Legyek jó kislány, ha itt vannak a bunkó haverjaid? Ha? Mivel mostanság olyan vagy velem, mintha a kutyád lennék, azért! – veszem fel a szemüvegem, majd magunk után jól bebasztam az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése