- Kuss! – fogom be kettő fiú száját. Lassan veszem el kezem, és törlöm meg a pólómban.
- Jó-jó, na! – nevet bátyám, mire egy grimaszt küldök felé. Fogom magam és a konyhába megyek. Elveszek egy narancsot, meghámozom, majd visszatérek a nappaliba. Elhelyezkedek a kanapén, és elkezdem enni a narancsot. Megcsörrent a telefonom, ami az asztalon (?!) volt. Kezembe vettem a készüléket, majd felvettem.
- Szia Jaz – köszönök bele. A 'Jaz' szó hallatára mindenki aki a szobámban van ám néz.
- Hali. Csak azt akarom kérdezni, hogy nem-e mehetnék át? Adam nem hagy békén! – mondta hangjában félelemmel. Kicsit sem csodálom, hogy el akar jönni. Adam idegbeteg! Múltkor is majdnem belém állított egy kést! Mást is bántani akart, csak azok jól megverték, a lányok meg elfutottak. Amennyit ő drogozik az már felháborító. Annyi esze meg nincs az anyjának, hogy elvonóra küldje! Jasmine el akar költözni onnan az apjához. Jobban is teszi, legalább közelebb lesz hozzám. Meg tudom védeni.
- Úristen! Ne merj otthon tartózkodni! Most gyere ide! Nem szeretném ha valami bajod lenne! És hozz fürdőrucit – az eddigi parancsoló hangom, lágy és aranyosba ment át. Felpillantottam a fiúkra, akik csak vigyorogtak. Nyugodtan, úgy sem engedem őket Jaz közelébe.
- Oké. Szia, puszi – hallom a hangján a boldogságot. Szeretem amikor boldog, nem a bugyuta öccse miatt fél megszólalni.- Szia, puszi – teszem le mosolyogva. Ölembe letéve a telefont, falatozom tovább a narancsom. Két fiú lehuppan mellém, ezzel halálra ijesztve engem. Egyik oldalról, a másikra kapkodom a fejem. Most mi van? Miért vigyorog Nathan és Tyler? Tom miért nem?
Kérdőn pillantok rájuk, de nem jön válasz. Hát jó. Nathen áthajolva, megfogom a távirányítót és vissza ülök a helyemre. Kapcsolgatni kezdem a tévét mikor is rájövök valamire. Pizsamában vagyok! Sietősen az emeletre megyek, be a szobámba. Felveszem a bikinim és rohanok le, mivel csengetés hallatszott lentről. Kettesével szeltem a fokokat és biztonságban, karcolás nélkül leértem. Piros pont nekem. Kinyitottam az ajtót, ahol a szőkeségem vigyorgott vissza.
- Jasmine szemszöge -
Kicsit furcsálltam, hogy San fürdőruhába nyitott ajtót. Bár viccesen nézett ki úgy hogy az arcába borult a haja.
Megöleltem, majd bementünk a házba. Boldogan vettem észre, hogy itt vannak a fiúk is, akik - csak úgy megjegyezném - a nappaliban birkóznak kié legyen a tévé irányítója. Shannon megragadta a kezem, s szem forgatva húzott fel a 'kuckójába', más néven a szobájába. Ágyra levágva cuccomat, társultam Sanhoz aki éppen a haját kötötte össze egy kontyba. Elvégeztem e bonyolult tevékenységet, majd egy törölközőt fogva, mentünk le. Kimentünk a kertbe, ahol csak úgy sütött a nap.
- Mai terv. Fürdünk, napozunk, eszünk, megint fürdünk, esetleg kihívjuk a fiúkat, este pedig itt alszol, mivel féltelek és nem szeretném, ha az idegbeteg öcséd megölne. – vázolja barátnőm a mai programunkat. Jól hangzik ez a semmittevés.
Szemüveget felvéve feküdtünk le egy-egy napozóágyra. Miközben süttettük magunkat Shanonnal arról beszéltünk mennyivel jobb lenne ha apámnál laknák. Sok részben igaza volt, én mégis maradnák otthon. Szeretem anyát és a hülyeségeit eltekintve Adam-et is, de egyszerűen félek tőle. Otthon szinte senki sem szeret - még anya sem nagyon -, apánál pedig ott van Anna és a mostohatesóm Milan is. Talán ott tényleg jobb helyem lenne. Kapnák sok szeretetet, nem pedig halál fenyegetést.
Fura hangot hallok a kert sarkában levő kisebb 'ház'-ból. Kicsit megijedtem, de San is. Hirtelen pattan fel és kezd kiabálni, miközben megindul a hang irányába.
- Tyler te idióta! Nem engedted ki a kutyákat, pedig este tisztán, érthetően elmondtam. Csórikáim mióta lehetnek bent! Legalább lenne annyi eszed! Mi van ha melegtől elájulnak? Nem vagyok kínai, hogy szalámit csináljak belőlük! – engedi ki a két kutyát. Kezébe veszi a két állatot, majd a házukhoz véve, leteszi őket. Ad nekik enni, és felém fordul.
- Nem vagy éhes? – mosolyog.
- De, egy kicsit. – mondom. Ebben a pillanatban egy nagyot korog a gyomrom. Nevetve megyünk be a konyhába. Két mirelit pizzát betéve a sütőbe, megyünk a nappaliba. Én Ty és Tom között foglalok helyet, míg San Nathan és bátya között. Tévére pillantok, amin foci megy.
- Kapcsold az Mtv-re. Lesz az ABDC. Kíváncsi vagyok Chachi-ék produkciójára. – kérleli bátyát, de nem vállt be. Idegesen veszi ki Nath kezéből a laptopot, s megy fel a műsor oldalára.
- Héj – szólal fel a fiú.
- Nézd a focit – inti le Saci, s nézi a laptop képernyőjét.
Én is követem példáját, csak telefonon.
- Hétfő, iskola. Shannon szemszöge -
A lányokkal állunk és beszélgetünk, mindenféle hülyeségről. Persze én mással kötöm le magam. Egy nyomorékot próbálok lelökni magamról. Oh, fúj. Gusztustalan ez a gyerek! Hányingerem van a nagyon erős parfümjétől. Esküszöm megtépném a szőke haját, és röhögve vágnám földhöz a förtelmes parfümjét.
Kezét, mint aki jól végezte dolgát átteszi vállamon, majd barna hajam kezdi simogatni. Úristen, rögtön elhányom magam! Valaki hozzon egy zacskót. Legalább Ty venné a fáradtságot és 80°-kal fordulna el a tengelye körül, de nem! Inkább hagyja had szenvedjek.
Megutáltam a 'cica', ' baba',' édes' becézéseket. Meg tudnám fojtani egy kanál vízben, és még a kanalat is lenyomnám a torkán.
Adta Isten, megszólalt a csengő. Nyomorogva mentünk be a kis ajtón, egyenesen a legjobb osztály terme felé. Imádom az én osztályom.
- Délután -
A házim utolsó betűjét írtam le, mikor bátyám ront be a szobámba. Sietősnek néz ki.
- Húgi! Pattanj. – forgatta meg kezében a kocsikulcsot.
- Hova megyünk? – kérdezem összehúzott szemöldökkel, miközben egy pulcsit veszek fel.
- Hát nem emlékszel? – megrázom a fejem. Nem rémlik semmi közös program. – Anyának nemsokára szülinapja és megbeszéltük, hogy ma elmegyünk ajándékot venni – magyarázza. Uh, tényleg! Már az ajándékát is kigondoltam
Nagy sebességgel mentünk le a előszobába. Felvettük a cipőinket és anya tudtára adtuk egy 'Majd jövünk!' kiabálással, hogy elmentünk. Beültünk Ty kocsijába, majd a pláza felé vettük az irányt.
~
- Könyvesboltba, majd egy ruhaüzletbe. – néztem körbe holmis lehet egy könyvesbolt. Fent van a másodikon. Mozgólépcsőre állva mentünk fel, Ty közben azt ecsetelte, hogy nekem minek új ruha, persze nem magamnak akarok, hanem anyának. Csinos kis ruhára gondoltam amit, egy hónap múlva fel tud venni a házassági évfordulójukra szervezett vacsorán.
- Milyen könyvet akarsz neki? – kérdezi meg, mikor beléptünk a boltba.
- Csontváros – adom tudtára. Kis eladói segítséggel megtaláltuk a keresett könyvet, amit pár másodperc alatt magunkénak tudhattunk. Következő úticél anya kedvenc ruhaboltja volt. Sok keresgélés után, megtaláltam neki a tökéletes ruhát. Mivel nagyon jó alakja van, ezért egy testhez simuló ruhát választottam. A háta x alakban ki van vágva, az elején mell résznél pedig kicsi kövekkel van kirakva. Nagyon jól néz ki, így fekete alapon. Kifizettem a ruhadarabot, majd távoztunk a boltból.
Tyler kocsijába ülve, kapcsoltam be magam és a rádiót is. Hazafurikáztunk, ahol én úgy osontam be. Nem akartam, hogy anya meglássa a kezemben lévő szatyrot. Szobámba el is dugtam.
Este megvacsoráztunk, majd mindenki ment a dolgára. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Lányokkal beszélgettem, 9 felé pedig álmosan dőltem el. Fél óráig próbáltam aludni de sehogy sem sikerült. Felálltam a puha ágyikóról, kimentem szobámból, egyenesen bátyáméba. Nem tartózkodott a helységben, feltételezem fürdik. Bebújtam kék takarója alá és vártam. Pár perc múlva besüppedt mellettem a hely.
- Hát te? – kérdezi, s átkarolja a derekam. De szeretem ilyenkor.
- Nem tudok aludni. Itt maradhatok?
- Ez hülye kérdés volt. – nevet fel. – Jó éjt. – ad egy puszit.
- Neked is. – puszilom meg az arcát. Fejem párnába fúrva csukom be szemem, s alszom el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése